A kolozsvári magyar nyelvű felsőfokú földrajzoktatás története

Előzmények (16–18. sz.)

Az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó Kolozsváron először 1581 és 1605 között működött (megszakításokkal) felsőfokú oktatás, de a Báthori István alapította latin tanítási nyelvű jezsuita akadémián nem volt földrajz jellegű oktatás. Pár évtizeddel később, pontosabban 1656 és 1659 között Apáczai Csere János földrajzi ismereteket is oktatott Kolozsváron, de református kollégiumát általában nem sorolják a felsőoktatáshoz. Mindkét intézmény a Farkas utcai református templomtól D-re eső telken működött.

A második felsőoktatási intézmény 1698 és 1773 között működött a városban, ekkor a város már a Habsburg Birodalom része volt. Az I. Lipót alapította jezsuita akadémia a rend feloszlatásáig működött. Itt Hell Miksa nemzetközi rangú csillagász volt a matematika tanára 1752 és 1755 között, aki meteorológiai és nyelvészeti kérdésekkel is foglalkozott.

Az intézményt Mária Terézia 1774-ben alapította újra, a piaristákra bízva azt. 1781-ig az oktatás nyelve a latin volt, az utolsó három évben II. József nyelvtörvénye következtében a német, 1784-ben az intézményt lefokozták. A piarista akadémián, 1778-tól a Bölcsészettudományi Karon az öt tanszék egyike volt az alkalmazott mennyiségtan, ahol Malinovits Ignác volt a professzor (geometriát, azaz felmérést és térképkészítést tanított). Mindkét intézmény az egyetemi templomtól D-re eső épületekben működött.

Az első felvonás (1874–1919)

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Kolozsváron 1872-ben alapította Ferenc József Magyarország – Budapest után – második, magyar nyelvű tudományegyetemét, amely hamarosan felvette a Ferenc József Tudományegyetem nevet.

A Bölcsészkarhoz tartozó Földrajz tanszék 1874-ben jött létre: a kolozsvári a második magyar tanszék volt a Hunfalvy János-féle (buda)pesti után, megelőzte korban az első román nyelvű tanszéket, amelyet 1900-ban hoztak létre Bukarestben. Brassai Sámuel polihisztor – aki addig az elemi mennyiségtan tanára volt – 1874-ben (77 évesen) át akarta magát helyeztetni a betöltetlen földrajzi tanszékre, de ez nem sikerült neki. Elsőként Terner Adolf volt a professzor 1874–1904 között. Őt Cholnoky Jenő követte, aki 1905–1919 között tanított Kolozsváron. Az elsősorban természetföldrajzos Cholnoky Jenő a magyar földrajztudomány egyik legnevesebb alakja volt; az Amerikai Földrajzi Társaság a világ neves geográfusai között tartotta számon: a földrajzi társaságok vezetőin túl tizenkét neves tudóst hívott meg 1912-ben Amerikába, közöttük Cholnokyt. Cholnoky 1870-ben Veszprémben született, Lóczy Lajos tanítványa volt, fiatalon Kínában volt két éves tanulmányúton, majd kolozsvári tartózkodása után, a két világháború között Budapesten tanított, 1950-ben halt meg. Volt diákja, Schilling Gábor lett a tanársegédje Kolozsváron.

A Farkas utcában, a ma is működő egyetemi főépület I. emeletén volt a Földrajzi Intézet, amely 1895-ben jött létre. Az intézetnek a századelőre már hatalmas könyvtára, folyóirattára, térképtára, fényképtára, műszerei voltak. E gyűjteményekből ma csak a fényképtárat és a térképtárat ismerjük: 2001-ben került elő, több évtizedes ismeretlenségből, a hagyatékot a Cholnoky Földrajzi Társaság kezeli.

A hallgatók négy éves képzésen vettek részt. Az előadásokon és szemináriumokon túl szakmai gyakorlataik voltak, tanulmányi kirándulások, szakdolgozatuk megírása után kétszakos tanári oklevelet szereztek. A nevesebb, tanítványok: a zoológus Gelei József, a néprajzos Györffy István, a geográfus Tulogdy János és Xántus János.

Az első szünet (1919–1940)

1919-ben a már Romániához tartozó Kolozsvárt a FJTE oktatói el kellett hagyják, az egyetem Szegeden működött tovább. A FJTE épületeiben, felszerelésével román tannyelvű egyetem jött létre, a Ferdinánd Tudományegyetem. A földrajz maradt a Farkas utcában, de a Természettudományi Kar része lett, ez időben több magyar hallgató is tanult az egyetemen, például Incze Andor.

A második felvonás (1940–1959)

1940-től négy éven át Kolozsvár ismét Magyarország része lett. Egyetemek költöztek 1940 őszén, visszatért a magyar nyelvű Ferenc József Tudományegyetem, a román egyetem Nagyszebenbe (és Temesvárra) költözött el, a földrajz az utóbbi helyre. Ez időszakban a földrajz már három tanszékre bomlott: a Természettudományi karon Prinz Gyula, a Bölcsészkaron Hantos Gyula, a Közgazdaságtudományi karon Teleki Géza volt a professzor. Az előbbi kettő helyszíne továbbra is a Farkas utca, az utóbbi a Bástya utcában működött. Az 1882-ben született Prinz az akkor Németországhoz tartozó Breslau-ban tanult, Belső-Ázsiában volt tanulmányúton, négy város egyetemén is tanított: Pozsony, Pécs, Kolozsvár és Szeged. Prinz mellett kezdte egyetemi pályáját Tulogdy János, tanítványuk volt Molnár Jenő.

1945-ben, Kolozsvár ismét Románia része volt: megszűntették a FJTE-t, visszatért az egyetemi épületekbe a román egyetem, új magyar egyetemet alapítottak, ez a Bolyai Tudományegyetem. A földrajz eleinte a Sétatéren működött, majd 1948-tól a Marianumban. A tanszékvezető Tulogdy János volt: Tordán született 1891-ben, Cholnoky tanítványa volt, a két világháború között a kolozsvári Református Kollégium tanára volt, az egyetemen természetföldrajzzal foglalkozott, 1979-ben hunyt el Kolozsváron. Természetföldrajzos munkatársa volt még Grigercsik Jenő, társadalomföldrajzot oktatott Incze Andor és Molnár Jenő. Tanítványaik közül kollégájuk lett Tövissi József és Újvári József, mindketten természetföldrajzosak.

A második szünet (1959–1993)

1959-ben egyesítették a román Babeş és a magyar Bolyai egyetemet, létrejött a Babeş–Bolyai Tudományegyetem. A földrajz a Biológia–Földrajz–Geológia Kar részeként a Mikó-kertbe költözött, az 1882-ben épült, egykori Vegytani Intézet épületébe. Hamarosan elsorvasztották, így megszűnt a magyar tagozat (az évfolyamok magyar hallgatói pár tantárgyat magyarul tanulhattak, ha épp volt magyar tanár). Új magyar oktatókat nem vettek fel, a régieket fokozatosan nyugdíjazták: Incze Andor, Molnár Jenő, Tövissi József és Újvári József dolgozott magyarként ez időben a földrajzon.

A harmadik felvonás (1993–)

A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1989 után négy évvel ismét elindult a magyar tagozat az 1994-től önállóvá váló Földrajz Karon. 1997-től nemcsak Kolozsváron lehet magyarul tanulni, hanem a Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozaton is: az előbbi helyen négy éves tanárképzés, az utóbbi helyen három éves turizmus és topográfus főiskolai képzés indult magyar nyelven. A 2005-ös bolognai oktatási reformot követően az előbbi helyen a földrajz mellett turizmus és területfejlesztés alapszak indul el, ill. mesterszak; az utóbbi helyen a turizmusra épül a mesterszak. 1990-ben indult el Kolozsváron a jelenlegi oktatók felvétele. A tagozatvezetők előbb Pándi Gábor; majd Kolozsváron Benedek József és Gyergyószentmiklóson Dombay István. A kolozsvári magyar oktatók 2005-ben a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságot hozták létre, majd 2011-től a Magyar Földrajzi Intézetbe tömörülnek.

Bartos-Elekes Zsombor: A kolozsvári magyar felsőfokú földrajzoktatás áttekintése (PPT)

Bartos-Elekes Zsombor (2009): Geográfusképzés a kolozsvári egyetemen (1874–1919). Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. Érd. pp. 38–43.

Bartos-Elekes Zsombor (2012): Geográfusképzés a kolozsvári egyetemen (1940–1945). Tiszteletkötet Dr. Tövissi József 85. születésnapjára. Collegium Geographicum különszám. pp. 53–58.